A 111-ES

Tartalom

A tönkrement Vásárhelyi György báró beköltözik egy szálloda 111-es szobájába, hogy ott megszabaduljon kudarcba fulladt életétől. A hotelben találkozik Ivashiro japán bűvésszel, aki a szomszéd szobában él fehér egerek, alchimista könyvek és egy guillotine társaságában. A guillotine fontos eszköze híres artistamutatványának, melyben előbb lefejezi magát, majd mégis sértetlenül hajol meg a közönség előtt. Megismerkedésük után a bűvész lesz az élettől szabadulni akaró György sorsának intézője. Különös mentora, Babrook, az amerikai milliomos parafakirály leányával akarja fantasztikus módon összeházasítani, hogy az anyagi csődből kilábaljon. György végzete azonban Ivashiro szeretője, Olga lesz. Halálosan beleszeret a lányba, s úgy érzi, nem tud nélküle élni. Olga meghal és Ivashiro magához veszi a hozzá teljesen hasonló húgát, Verát, és általa teljesen hatalmába keríti Györgyöt, aki nem tud Olga haláláról. Végül Vera is beleszeret Györgybe, s ekkor a csalódott bűvész a mutatványában szereplő guillotine-nal, tényleg lefejezi magát.

Érdekességek

• Heltai Jenő  „ 111-es” című regényének filmesítéséről: „Általában mondhatom, a regény filmmé való átdolgozása kitűnően sikerült, a regény filmen nagyon tetszett nekem. A rendezés kitűnő volt, ami Korda Sándor érdeme.
  Az átfilmesített regény természetesen nem mindenben adhatja vissza a regénynek hangulatát, sem azokat a lelki motívumokat, amelyek a cselekményt döntő befolyással irányítják. A film kénytelen a cselekményre, vagyis a regénynek vázára, az alapépítményre szorítkozni.
  Finomságok és árnyalatok természetesen elvesznek. Ezzel szemben jobban kidomborodnak a figurák, mint élő alakok és emberek, segítségére sietnek most már a nézőnek abban, hogy fantáziáját hozzáerősítse a regény fonalához. A regény filmen így annyit nyer, mint amennyit olvasva veszít, úgy hogy az értékek körül-belül kiegyenlítődnek.”(Képes Mozivilág, 1920/6) 
• Báró Vásárhelyi szerepét eredetileg Törzs Jenőnek szánták. (Képes Mozivilág, 1919/24)
• Korda Sándor levelet ír a Képes Mozivilág szerkesztőségének, melyben cáfolja, hogy a film szenzációt keltő operai díszleteit Szironthai Lhotka István tervezte. (Ki tervezte „A 111-es” díszleteit? In: Képes Mozivilág 1920/7. 19. p.
• Szironthai Lhotka válaszol a következő számban, ebből kiderül, hogy a forgatás megkezdésekor megbetegedett, de addigra a díszletek már készen voltak, s Ferenczy már kész díszleteket vett át. (Ki tervezte „A 111” díszleteit? – Szironthai Lhotka válasza Korda Sándor levelére – Képes Mozivilág 1920/8. 8. p.)

Galéria

Vélemények

„Regény a vásznon. Heltai Jenő A 111-es e. regényének filmváltozata alkalmából) A filmgyárak nem igen merik élő íróknak regényeit filmre vinni. Mennél jelesebb az író, annál inkább fáznak műveinek megfilmesítésétől. Az író ugyanis bizonyos tekintetben anyósi szemmel nézi a gyárat, mely művét filmre viszi. Féltékeny, kissé ellenséges a gyárral szemben, mely regényét tőle — úgy érzi — elveszi, mely azt tőle szükségképen elidegeníti, mássá csinálja; holott, hiába, ez a sorsa egy-egy szép regénynek. A gyár tehát igyekszik inkább a halott, vagy messzi ország írójának regényét filmre vinni. Tessék csak, például, itthon körülnézni. A mi filmgyáraink alig-alig dolgoztak fel valamit az igazán neves élő írók műveiből, Mikszáth is — a Szent Péter esernyőjével — csak halála után került vászonra. Meglepetésként hathatott tehát sokakra a hír, hogy egy olyan neves és tollára olyan kényes író, mint amilyen Heltai Jenő, frissen megjelent, legkülönb művével máris filmre került. A 111-es a címe. A magyarázat kétségkívül az, hogy ez a mű témájában a filmre való misztikumnak és romanticizmusnak olyan frissességét; hozta, hogy lehetetlen volt el nem kérni a regényt a vászon számára. Csak az volt a kérdés, melyik siet vele. A Corvin gondolt rá leghamarabb és alig három héttel a regény megjelenése után már ki is hozta. A Mozgókép Otthon főpróbaképpen, az Uránia pedig rendes premierként csütörtökön már be is mutatta. A közönség ott is, itt is őszinte tetszéssel pecsételte meg a gyárnak a regénnyel frigyesült munkáját és abban Heltai Jenőnek is a legnagyobb öröme lehet. Maga a regény lélegzik ugyanis a Corvin munkájában, noha, szükségképpen, mássá lett. Mássá tette a Corvin áldozatkészsége, amivel a miliőt a vászonra vitte. Aztán Vajda László, aki több frappáns film-szálat szőtt szcenírozás közben a cselekménybe. Korda Sándor, akinek nagy invenciója külön frissességet visz a film menetébe. A szereplők között eseményként hat Rajnai Gábornak döbbenetes hűséggel alakított japán bűvésze. Farkas Antónia lényének kellemével és dekoratív szépségével hatott. Kertész Dezső, Becker Baby, Balassa Jenő a többi főszereplője ennek az új, kitűnő magyar filmnek.
Az Urániában A 111-es mai bemutatóján mind a három ízben zsúfolásig megtelt disztingvált közönséggel a nézőtér. Feszült izgalommal kisérték a misztikus, mindvégig érdekes cselekményt. Gyönyörködtek a pompázatos kiállításban és nagy-nagy örömük tellett az előadásban, legelsősorban is Rajnai Gábor alakításában. És ami a legnagyobb ritkaság, nemcsak a díszletezést kísérte nyíltszíni taps, hanem Rajnai Gábornak egyik-másik jelenetét is. Kétségtelen, Rajnainak eddigi nagy sikerein is túltesz ez az alakitás. (Pesti Hírlap, 1920. január 30. péntek)

„Korda Sándor, Vajda László és Ferenczy Sándor megkísérelték, hogy filmre minősítsék át A 111-es lekottázhatatlannak tűnő cselekményét, charmeját és szelíd boldogtalanságát Súlyos vállalkozás volt, szinte dacoltak a lehetetlennel. De úrrá lettek a film anyagságán: valami újszerű szubtilitást, irodalmi könnyedséget, szívet és ihletet tükröz vissza a filmszalagnak vegyszerekből fölpemzlizett amalgámja. Az igazi megértőknek sokkal több ez a film, mint a nagyközönségnek, amelynek egyszerűen a nagysikerű voltánál fog tetszeni, ez a film maga a közvetlen költői kifejezés, maga az élő regény, amely az elképzelésben éppen most folyik s mintegy kikapcsolódik megfigyelésünkből az a hideg érzés, mintha film volna, amit látunk, s itt regényt dramatizáltak, rendező itt „beállított", szcenikus tervezgetett, pingált és rakosgatott. Tiszta illúziót látunk, egy elborító rózsaszínű felhőt minden fölött.
Külön ügy, a dologra se tartozik, hogy a film az eredeti regénytől annyiban elüt, hogy egyes filmszerűbb részletét fölfejlesztették. A szcenáriumírónak épp ennek helyes megérzékléséből magasodik ki nagyszerű kvalitása. Rajnai Gábor játssza az egyik főszerepet, ő az a világkószáló artista, akinek ezer nő között is egyetlen szerelme ugyanaz a kis sápadt táncosnő volt, mint Vásárhelyi bárónak, aki könnyelműen, örök fájdalomra egykor csak nézte, mint rebben a bűvös kis madár tova tőle. Rajnai Gábor művészete a finom excentricitások felé tör. "A faun" kiváló megszemélyesítője ezúttal egy mandulaszemű, nyugtalan idegéletű kis japáni artistát él át, s annyi meggyőző erővel, a sárga faj annyi lényegi sajátosságával állítja elénk ezt a típust, hogy gesztusról-gesztusra ünnepelnünk kellene őt Nagy jelenetei megrázóan sikeresek. De mennyi színészi értelem, mennyi finom érzékeltetés sugárzik csak egy detailban is. Például, mikor teli a nőért való remegéssel átsiet a néma hotelfolyosón. Ahogy a kabátjának szárnya reng, ahogy a lépéseket veszi, mindez külön is megkapó lélekrajz.
Farkas Antónia a női főszerepet játssza. Sudár, hosszúvégtagú, féktelenül elegáns nő, akit arca, — amely úgy látszik minden érzés kifejezésére alkalmas, — azután haja, törzse és halk erotizmusa igazi nemzetközi filmstarrá avatnak. Magyar női filmstar nemcsak hogy kevés van, de ha jól utána gondolok: alig van egy-kettő. Farkas Antónia kétségkívül igen jó helyen áll a meglevők között. Érte és keresztül boldogok a japáni és a báró: el is kell hinni nekik.
Kertész Dezső a fiatal színészgeneráció egyik kimagasló tehetsége. Noha a szerep, amit viselt, nem pontosan neki szabatott, — a bárót, akit inkább deresedő világfinak gondolnánk, — amily mértékben csak tudta, helyzetéhez illeszkedett. Túlnyomó volt a jó jelenete, elegáns volt és kitűnően mozgott.
Balassa Jenő egy idős pénzarisztokratát alakított jól ható gőggel. Bäcker Bäby, a lánya, gaminesen szilaj hölgy volt, a vásznon nagyon jól festett, sok darabban volna kívánatos az ilyen zsánerű színésznő. A 111-es rendezése mindvégig sorozatos meglepetés. A felvételezésnek és kidolgozásnak számos új ötlete ragyog ki belőle, de az interiőrök és plainairek, s a szereplők felvonultatása körül is oly sok az érdekes, mint magyar filmen — ily tömegben — még talán egyszer sem láttunk. A gazdagság, a vakító pompa, a részletek színezésére menő különös gondosság, — bocsánat a naivitásért! — talán sok is.
Külföldön, — hiszen a Corvin-film messze külföldre eljut, — kissé csodálkozóba esnek majd, hogy ezen a szegény, kifosztott Magyarországon miféle kincsesháza szedhető össze mégis a bútoroknak, szőnyegeknek, kosztümöknek, szervizeknek stb. A kontinentális áruínség idején elszédít az olyan remek színházterem fölépítése, aminő A 111-esben látható, s amelynek bámulója lehetne akármelyik amerikai filmgyár managerje. Mit szóljunk a guillotine-jelenethez, a milliárdos estélyéhez, a hotel berendezéséhez, amely alighanem túltesz a newyorki Waldorff-Astoriák lukszusán? Az ízléses mennyiségben elhelyezett premiér-planok, a frappáns bekopírozások mind a film aktíváihoz írandók. (nai)” (Mozihét, 1920/5)