Szinipályára lépett 1866 május 8-án, Follinusz Jánosnál Kolozsváron. Gyönyörű baritonja hamarosan feltűnt. 1876 szeptember 9-én fellépett a Népszínházban, 1877–78-ban Aradon játszott, majd Kolozsvárra hívták meg, ahol 1878 augusztus 10-én mutatkozott be a „Pajkos diákok"-ban. Azóta mindig Kolozsvárott működött, ahol 1908 január havában örökös taggá nevezték ki. 1921. október 5-én az Erdélyi és Bánáti Magyar Színész Egyesület örökös dísztagjává választotta. Janovics Jenő szerint „művészi skálája nem volt széles és változatos. Csak a parasztlegényeket tudta játszani, de azt úgy, ahogy az ő korában senki más."
Felesége Könczöl Etel, színésznő volt, akit 1887 julius 18-án vett el, Kolozsvárott.
Filmszerepei:
- Havasi Magdolna (1915)
- Vergődő szívek (1916)
- A gyónás szentsége (1916) - a bíróság tagja
- A névtelen asszony (1917) - Valmorin főügyész
- A szerzetes (1917)
- A vasgyáros (1917) - Pontac
- Baccarat (1917) - de Brial herceg, tábornok
- Hotel Imperial (1917) - Luhapolszki
- A kancsuka hazájában (1918) - orvos
- A világrém (1920)
Visszaemlékezése megjelent Heltai Nándor a „Színészek Lapja" 1930 jun. 1. számában.
Forrás: Színházi Élet, 1917/36.