Kovács és Faludi filmlaboratórium Kft.

Kovács Imre

Kovács Gusztáv
filmlaboratórium igazgató, operatőr, rendező, producer

Születés: Nagyvárad (ma: Románia), 1895. július 29.
Halálozás: Melbourne (Ausztrália), 1969. szeptember 21.

Eredeti neve: Krupka Gusztáv Mihály
Névváltozat: Kovács Gusztáv Mihály
Szülei: Krupka Szilveszter gyógykovács, Roszpara Anna
Testvére: Krupka András filmlaboratórium alapító
Unokaöccse: Farkas Zoltán filmrendező
Lakása: Budapest XIV. Uzsoki utca 38/a.

Budapesten ipari technikumot végzett, majd 1912-ben Olaszországban Torinóban egy filmlaboratóriumban három hónapig tanulmányozta a filmszakmát, de betegsége miatt haza kellett jönnie. Felgyógyulása után 1913-ban Budapesten a Thália filmgyár laboratóriumában szakmai gyakorlatra tett szert. Testvéreivel, Józseffel és Andrással 1915 február 15-én indította el első vállalkozását, Krupka Filmgyár és Filmlaboratórium néven. Egy évvel később két testvér kivált a cégtől és Krupka András egyedül vitte tovább a vállalkozást. 1916-tól magyar játékfilmek önállóan dolgozó operatőre, akinek közismert volt szorgalma, gyors észjárása és vállalkozó kedve. Kezdetben az Uher filmgyár alkalmazásában állt, de csakhamar átszerződött az akkor alakult Corvin filmgyárhoz, aminek főoperatőre lett. 1917 és 1919 között Korda Sándor csaknem összes filmjét ő fényképezte. 1929 körül egy rövid bohózat erejéig a filmrendezéssel is megpróbálkozott. 1920 áprilisában államellenes izgatás címén, mint kommunistát internálták, mert a Tanácsköztársaság idején párttag volt, ám júliusban kiszabadult és újra dolgozhatott. A húszas évek elején átmenetileg Bécsben, a Sascha filmgyárban is vállalt munkát, majd 1925-ben végleg hazatért és segítette családjának Romániából történő áttelepülését. 1925-től kezdve több vállalkozással is kísérletezett: kibérelte a Pathé, majd a Hunnia filmlabort, majd Goldstein Leó, a Rapid laboratórium tulajdonosa szerződtette, hogy szervezze újjá műhelyét. Az új néven 1927-ben megnyílt Kok labor rövid életű volt. Közben Kovács 1926-ban megalapította saját filmlaboratóriumát, amely néhány évvel később a magyar filmgyártás legnagyobb és legfelszereltebb filmutómunka műhelye lett. Kovács eleinte az akkoriban felszámolás alatt levő Corvin-filmgyár elhanyagolt laboratóriumát bérelte ki, majd 1927 január 1-én Faludi Sándorral társulva hozta létre a Kovács és Faludi filmlaboratórium Kft-t. A laboratórium ebben a formában 1941-ben megszűnt, mivel Faludinak a zsidótörvények miatt ki kellett válnia a cégből. Kovács cégbírósági döntés alapján 265.000 pengőért vásárolta meg társa részét, és vezette tovább a céget "Kovács Gusztáv filmgyár és laboratórium Kft." néven néhány házzal arrébb a háború végéig. Az akkori és későbbi korok filmlaboratóriumi szakembereinek legnagyobb része az ő üzemeiben tanulta ki a szakmát és biztosította a háború utáni filmszakma létezését.

1939 tavaszától sokak mellett a Színház és Filmművészeti Kamara filmművészeti főosztályának művészeti ügyvezetője lett. Ebben a minőségében támadta meg nyilvánosan egy alkalommal a konkurens Magyar Filmiroda érdekeit képviselő Kozma Miklóst, aki az Új Magyarság hasábjain kifogásolta a Hunnia Filmgyár egyik üzleti döntését. A röpirat kissé túl éles hangúra sikeredett, amivel nem tett jót cége reputációjának. Az ügyből azonban nem kavarodott nagy vihar és Kovács szakmai tekintélye továbbra is megingathatatlannak bizonyult. 1943 októberében Budapest székesfőváros váratlanul törvényhatósági bizottságának tagjai sorába hívta. Ebbéli hivatalos tevékenységéről csupán egy 1944 áprilisi felszólalása ismeretes, amikor a háború miatt veszélybe került üzemek ügyében tesz javaslatot, illetve egy, a zsidó tulajdonban lévő tűzifa kereskedő cégeket korlátozó akkor kibocsátott rendelkezést véleményez.

A háború után az újjáalakított magyar filmgyártás felosztotta a pártok között a filmgyárakat, egyedül a hatalmasra nőtt és a Hunnia életében kulcsszerepet betöltő filmlaboratriumot nem tudták megszerezni, az továbbra is Kovács Gusztáv tulajdonában maradt. Egyetlen lehetőségnek az kínálkozott, ha valamilyen módon likvidálják a tulajdonost. Kovácsot 1946 augusztusában vád alá helyezték azzal az indokkal, hogy a háború éveiben kiszolgálta a németeket azzal, hogy az UFA és a TOBIS filmgyárak számára filmkidolgozási munkákat végzett. A népbírósági tanács hatévi fegyházbüntetésre ítélte. A börtönből egy szovjet forgatócsoport név szerint kérte ki és a Hofherr-Schrantz-Clayton Gépgyár területén dolgoztatták. Eközben Kovács ügyvédje útján megfellebbezte az ítéletet, amelyet másfél évre csökkentettek. Időközben ismét letartoztatták, míg a laboratórium dolgozói feleségét és gyermekeit bújtattak az állandó zaklatások elől. Kovács védője a per újrafelvételét kérte azzal az indoklással, hogy védence csak bérmunkát végzett. A népbírósági tanács arra való hivatkozással, hogy Kovács volt az első, aki a háború előtti években orosz filmek behozatalát sürgette, végül bűncselekmény hiányában felmentette. Meggyötörten szabadult 1947 novemberében, majd egy évvel később elvált feleségétől, hogy azt a látszatot keltse: disszidálását követően itthonmaradt családja már nem tartozik hozzá. Bécsbe menekült, ahol az amerikai MOPEX vállalat számára üzembe helyezte saját konstrukciójú feliratbenyomó gépét. Ezután a Wien Filmhez került, aminek laboratóriumát vezette, azonban egy idő múlva már Ausztriában sem érezte magát biztonságban. Elhatározta, hogy Európát is elhagyja. 1950 őszén, időközben Bécsbe kiszökött lányával, Ágnessel együtt kivándorolt Ausztráliába, míg felesége és két másik lánya a vasfüggöny mögött maradtak. A család kettészakadt. A kivándorló hajóútról Arriflex kamerájával 35 mm-es riportfilmet készitett, ami az egyedüli mozgóképes dokumentum a második világháború utáni ausztrál emigrációról. (A film ma Canberrában a National Film Archive-ban található.) Melbourne-be letelepedve az ottani egyetlen filmlaboratóriumban, a Herschells laborban, mint fénymegadó dolgozott 1964-ig, amikor a cég megszűnt. Ezt követően nyugdíjasként élt tovább.

1966-ban elhatározta, hogy hazatér Magyarországra és végleg letelepedik felesége és lányai körében. Ágnes ekkor már családanya volt, aki kisgyermekeivel nem vállalta a nagy utazást Budapestre, így Kovács Gusztáv a nyár elején egyedül vágott neki a nagy útnak. Nem tudta, mi vár rá otthon. Felesége és lányai mindennapjairól azokból a levelekből értesült, amit majd húsz éven át szorgalmasan küldözgettek egymásnak. Tudta, hogy a háború után Éva lett a családfenntartó, aki egy illatszerboltban vállalt állást. Húga még iskolába járt, de apja „nagytőkés” múltja miatt nővérével együtt ő sem számíthatott továbbtanulási lehetőségekre. Éva kevéske fizetését Uzsoki utcai házuk szobakiadásából és a villa garázsának bérbeadásából egészítették ki. 1952-től Szilvia is munkába állt és egy bankban gépírónőként dolgozott. Így érkezett el az 1956-os forradalom, ami túlságosan rövid volt ahhoz, hogy a nagy utazást a világ másik feléről meg lehessen szervezni. Éva különben is betegen feküdt otthon, ami lehetetlenné tette volna az utazást. A forradalmat leverték és visszaálltak a régi hétköznapok, amiben az volt az egyedül örömteli, hogy megszűntek végre az értelmetlen éjszakai zaklatások és házkutatások. Így érkezett el 1966 nyara, amikor közel húsz év után újra találkozhatott férj és feleség, apa és lánya. A várakozás és tervezgetés izgalmát azonban csalódás váltotta fel. Az eltelt idő túlságosan sok volt ahhoz, hogy feleségével ott tudják folytatni, ahol 1948-ban abbahagyták. Ennyi idő után már nem nagyon tudtak mit kezdeni egymással. A letelepedés sem tűnt egyszerű feladatnak. Akárhogy szerette volna, nem kapta meg a szükséges papírokat, sőt a hosszúra nyúlt látogatást is időről-időre meg kellett szakítania és kiutaznia Bécsbe, hogy újra belépjen az országba, amikor tartózkodási engedélye lejár. Régi kollégái közül is kevesen merték felkeresni. Egyedül laboratóriumának régi hűséges alkalmazottja, Langmár Béla operatőr és unokaöccse, Farkas Zoltán filmrendező-vágó voltak azok, akikkel sokat találkozott azokban a napokban. De az új laboratórium vagy a régi épületek meglátogatását ők sem javasolták neki. Mindenkit nagyon megviselt ez a látogatás. Amikor a család újra elvált egymástól, már nyilvánvaló volt mindenki előtt, hogy Kovács Gusztávnak nem sikerül Magyarországra visszatérnie. A hatalom még mindig ellenségként kezeli, akit nem részesít a hazatelepülés kegyében sem. Családja sohasem egyesülhetett többé. Végérvényesen elszakadtak egymástól, ami minden bizonnyal Kovács nem sokkal később bekövetkezett halálát is okozta. Ez után már csak 1975-ben találkozhattak újra azok, akik életben maradtak: felesége és két lánya, mivel 1971-ben Éva is elhunyt. Kovács Gusztáv 1969. szeptember 21-én halt meg távol hazájától, sírján ma angol nyelvű bronztábla hirdeti: „A magyar filmipar egyik megalapítója volt”.

1927. augusztus 6-án nősült, felesége Meiszterzeim Anna (1899-1978), aki korábban (1921-től) testvére felesége volt. Tőle született három lánya: Ágnes (1928-), Éva (1930-1971) és Szilvia (1936-).

Rendező:

  1. A jól sikerült uzsonna (1929 körül, rövid)
  2. Budapesti Hangos Filmkabaré (1930)
  3. Nevető Budapest (1930)
  4. Hány óra Zsuzsi? (1930, rövid)

Producer:

  1. Füst (1930, Faludi Sándorral)

Operatőr:

  1. Mire megvénülünk I-II. (1916)
  2. A csikós (1917)
  3. A gólyakalifa (1917)
  4. Mágia (1917)
  5. Szent Péter esernyője (1917)
  6. A haza oltára (1917, rövid)
  7. A faun (1918)
  8. Az aranyember I-II-III. (1918)
  9. Fehér rózsa (1919)
  10. Yamata (1919)
  11. A csodagyerek (1920, rövid)
  12. A megbűvöltek (1921)
  13. Terike (1924)
  14. Holnap kezdődik az élet (1924)
  15. Sasfiúk (1926, dokumentum, Bécsi Józseffel)
  16. Füst (1930)
  17. Hány óra Zsuzsi? (1930, rövid)

Forrás: Kovács Gusztáv önéletrajza ♦ Karlik Ágnes és Fodor Gyuláné (Kovács Gusztáv lányainak) szóbeli közlése ♦ A magyar filmlaboratóriumok történetéből (Baki Péter, 1999) ♦ Hungaricana ♦ FamilySearch (házassági 1921, 1927)

Galéria