A filmnyersanyag-gyárak a normál (35 mm) filmeken kívül az 1920-as évektől kezdve 17.5 mm, 9.5 mm, majd később 8 mm széles filmszalagokat is gyártottak. A 17.5 mm széles filmek leginkább Franciaországban terjedtek el, a 9.5 mm és a 8 mm az amatőrfilmezők kedvenc mérete volt. A tulajdonképpeni keskeny filmméret azonban a 16 mm-es filmeket jelöli a professzionális filmiparban. A harmincas-, negyvenes években ilyen méretű filmet használtak az oktatófilmek felvételénél, az ezt vetítő iskolákban és a keskenyfilmeket játszó, főleg vidéki mozgóképszínházakban.
A másolás eredeti 16 mm-es képnegatívról és normál 35 mm-es filmszalagról történhetett ún. "redukálással", vagyis optikai úton történő kicsinyítéssel. Ez utóbbi technológiával egyszerre akár két példány keskeny kópia is készíthető volt egy erre a célre készített prizmás másolóberendezés segítségével. A 16 mm-es keskenyfilm hasznos filmkockanagysága 9.65 X 7.21 mm. Egy méter filmen levő képek száma 131. Egy méter keskenyfilm 2.5 méter normálfilmet helyettesít, így sokkal kisebb helyen elfér és könnyebben mobilizálható.
A 16 mm-es keskeny hangosfilmnél a hangcsík a filmszalag baloldalán foglal helyet, úgyhogy azon az oldalon nincs perforáció, míg az amatőrfilmesek által használt ún. fordítósfilm mindkét szélén perforációsor fut. A 16 mm-es keskenyfilmnek egy perforációja van képkockánként.
A keskeny hangosfilm-felvevő gépek ugyanolyan rendszerűek voltak, mint a normálfilmnél, tehát külön kép- és külön hangszalagra dolgoztak, de léteztek olyan kamerák is, amelyek ugyanarra a filmszalagra rögzítették a képet és a hangot is. A hangminőség természetesen nem volt olyan tökéletes, mint a normál (35 mm-es) hangosfilmnél.
A keskeny filmvetítőgépek leginkább közvetlen feszültségre kapcsolt izzólámpás fényforrással vagy letranszformált izzókkal (u. n. Niedervolt izzók) és tükrös szenes ívlámpákkal dolgoztak. A film továbbítása kevés kivétellel villásszerkezettel történt. A gépeken önműködő hőszűrő csak a szerkezet működése alatt nyitotta meg a fénysugár útját. A gépeken a film visszacsévélhető is volt. Léteztek többméretű keskenyfilm vetítőberendezések is, amelyek két, esetleg három (16 mm, 9,5 mm, 8 mm) keskenyfilm-méretet vetítették. Ismertebb gyártmányok a Bauer-Bosch, Telefongyár, Marxton, Siemens gépek voltak.
A keskenyfilmek az 1945 előtti időszakban nem csak amatőrcélokat szolgáltak. Kisebb helységekben, falvakban, tanyákon, ahol nem volt normál mozgóképszínház vagy annak költséges telepítése nem fizetődött volna ki, rendszeres keskenyfilmes előadásokat tartottak. Magyarországon ezeket az előadásokat külön cenzúrabizottsági engedély szabályozta. A keskenyfilm engedélyezéséről a 111.001/1938. B. M. rendelet intézkedett, amely kimondta, hogy a keskenyfilmek nyilvános előadásához is belügyminiszteri engedély szükséges. Az engedélyt csakis kis- és nagyközségre, vagy távol eső tanyákra adták ki, ahol normálfilmet játszó mozi nem volt. Rövid idő alatt ugrásszerűen emelkedett a falvakban és a tanyavilágban felállított keskenymozik száma, így 1939 végéig 71 keskenymozi volt, de 1940 november 1-ig már 110 körül mozgott a számuk.
Maguk a keskenyfilmek, vagy a normál ún. "slágerfilmek" keskeny változatai is cenzurakötelesek voltak. A keskenyfilm cenzúrázása iránti kérelemhez külön nyilatkozatot kellett csatolni, amely szerint ezek a filmek biztonsági nyersanyagból készültek. A keskenyfilm-mozik gépkezelőinek és üzemvezetőinek is működési igazolványt kellett beszerezniük, amelyet rendeletben szabályozott keskenyfilm-tanfolyam elvégzése után adtak ki. A keskenyfilm-tanfolyam legfeljebb 28 napig tartott és külön gépkezelői és üzemvezetői szakra oszlott.
A filmanyag a legtöbb esetben biztonsági, ún. "safety" vagy német nyelvterületen "sicherheits" nyersanyagok voltak, szemben a 35 mm-es normálfilmekkel, amelyek 1953-ig ún. nitrófilmek voltak, és amelyek tűz- és robbanásveszélyes anyagok voltak. A keskenyfilm tűzrendészetéről a 119.322/1938. B. M. rendelet intézkedett. Ennek legfontosabb rendelkezése, hogy külön vetítő- és tekercselőhelyiség nem volt szükséges a vetítőgépházban, a nézőtértől tűzbiztosan elválasztani nem kellett, csupán a vetítőgépet kellett megfelelően elkeríteni, hogy idegen ne nyúlhasson hozzá. Magyarországon a legelterjedtebb keskenyfilmmárkák 1945 előtt az AGFA, Kodak és Voigtländer voltak, a háború után az AGFA, majd pedig az ORWO. A keskenyfilm-laborálás és kópiakészítés valamint az arra való filmforgatás a rendszerváltással egyidőben megszűnt. A keskenyfilm minőségét tekintve természetesen negyedolyan képességekkel bír, mint a nortmálfilm, mivel mérete nagyjából negyedakkora. Ennélfogva nem csak hangja, de képélessége és szemcsézettsége is korlátozza a film élvezhetőségét.
Számos háború előtti magyar film csak keskeny kópia formájában maradt fenn, míg eredeti normálfilmes változata elveszett vagy kallódik. Ilyen keskenyfilmen maradt fenn Karády Katalin Alkalom című filmje, az 1939-es Párbaj semmiért, vagy a Ráthonyi Ákos - Tolnay Klári páros egyik nagyszerű vígjátéka, a Kádár kontra Kerekes. A 28-as című film is ilyen kópián maradt fenn, de kópiája a pincében való tárolás miatt elázott, így nagy része élvezhetetlen, csakúgy, mint a Mária nővér című filmnek, amelyet egy avatatlan kéz ráadásul megcsonkított és csaknem vetíthetetlen állapotúra roncsolt. Az 1938-ban forgatott Tiszavirág, amelynek némán maradt fenn képnegatívja, részben annak a gyalázatosan agyonhasznált és töredékes keskeny kópiának köszönheti a hangját, amely egyedüliként maradt fenn a film eredeti hangjával. Keskeny kópiának köszönhetően sikerült kiegészíteni az 1944-es Kétszer kettő című filmet, az 1938-as Varieté csillagait és a Pénz beszél című vígjátékot, amelyeknek egy-egy felvonása csak a 16 mm-ről történt felnagyítást követően vált a 35 mm-es bemutató kópia részévé.
A legkalandosabb formában előkerült keskenyfilm a Megálmodtalak volt, aminek egy frontmoziban maradt keskeny kópiáját egy liter pálinkáért cserélte el egy felvidéki gazda, akinek padlásán évtizedeken át várta, hogy a Filmarchívumba kerülhessen, ahol a forgatókönyvön kívül semmi sem maradt meg az 1943-as produkcióból.
Forrás: Filmlexikon (Székely-Castiglione) ♦ A magyar ipar (1941. Szerkesztette: Árvay József)
